Spanyolország

Nagy Nóra - Sevilla

nemzetközi tanulmányok

Már elsőéves egyetemistaként tudtam, hogy Erasmus programmal külföldön szeretnék tölteni egy szemesztert.

A jelentkezésem során mint úticél szóba jött Franciaország, Olaszország de valami mégis azt súgta, hogy nekem Spanyolországot kell elsőként megjelölnöm .Ez az ország  amúgy is nagyon közel áll a szívemhez, hiszen pár alkalommal volt szerencsém odautazni illetve a nyelvet is jól beszélem. A jelentkezéskor már csak Sevilla maradt mint szabad város. Nem sokat tudtam róla, de akkor, 2017 októberében amikor értesítettek a felvételről, még nem is sejthettem, hogy a lehető legjobb helyre fogok kerülni.

A felvételt követő 3 hónap csupa adminisztratív munkával és az előkészületekkel/pakolással valamint nem kevés stresszel telt.

2018 január 31.én álltam a budapesti repülőtéren, 2 bőrönddel és kétes érzésekkel. Egyrészről alig vártam hogy belevágjak életem egyik legnagyobb kalandjába, másrészről pedig féltem és nehéznek bizonyult magam mögött hagyni az addigi életem, a családom, a barátaim.

Berlini átszállással, megérkeztem Sevillába, a reptérről pedig taxi vitt az új lakhelyemhez. Ekkor tudatosult bennem, hogy innentől kezdve magamra vagyok utalva, kezdetét vette a kalandom. Albérletben laktam (magamnak intéztem egy internetes oldalon keresztül) a belvárostól 15 perc sétára egy angol és görög fiúval, ami elsőre elég furcsának tűnhet de nagyon jól kijöttünk egymással, mindenkinek megvolt a saját tere.

Ezután következett a beiratkozás, a tájékoztatás és még több papírmunka. Sevillában két egyetem található, az Universidad de Sevilla valamint az Universidad Pablo de Olavide. Én az előbbibe jártam, Humán erőforrások szakra. Egy nap átlagosan 3 órám volt, mindet spanyolul vettem fel, ami az andalúz kiejtés miatt nem kevés nehézséget okozott az elején. Hatalmas szerencsém volt mert  mind a sevillai Erasmus koordinátorom, mind a szegedi is mindenben segített, a tanáraim is segítőkészek voltak valamint a csoporttársaimhoz is fordulhattam bármikor. A tanítás gyakorlat központú volt, számos beadandót, előadást kellett csinálnunk és sok volt a csoportmunka is, ami nekem kifejezetten újdonság volt és tetszett. Csak írásbeli, változó nehézségű vizsgáim voltak és az órai jelenlét is nagy részét képezte az évvégi jegynek.

Az egyetem mellett talán a második legnagyobb kihívást jelentette nekem, hogy minél több embert ismerjek meg. A helyi Erasmus Club minden napra szuper programokat szervezett, így könnyebb volt az ismerkedés. Ilyen események alkalmával ismertem meg két lányt, akikkel az Erasmusom alatt szinte mindent együtt csináltunk és azóta is heti szinten beszélünk.

Sevilla Andalúzia legnépesebb városa mintegy 700 ezer lakossal. Tipikus spanyol város, mely történelmének köszönhetően sok műemlékkel dicsekedhet. A sevillaiak példátlan kedvességet és vendégszeretetet tanúsítottak. Európa egyik legbiztonságosabb városa. Lehetett hajnali 2 óra vagy este 7 óra, akár egyedül is bátran tudtam mozogni. 1 metró, 1 villamos és számtalan busz vonala van, ami megkönnyítette a kint létemet.

Real Alcazár, Katedrális, Las Setas, Plaza de Espana… csak pár a csodás nevezetességek közül. Ha tehettük ,a városban sétáltunk, kávézókat, tapas bárokat fedeztünk fel vagy csak a Guadalquivir partján ültünk és élveztük a napsütést, amit idén a szokványostól eltérő módon rengeteg esőzés szakított meg.

A spanyolok híresek arról, hogy szeretnek bulizni, szórakozni és minden alkalmat megragadnak erre. Ez valóban így van viszont fontos megjegyezni, hogy hagyománytisztelők és nagy becsben tartják ünnepeiket.  A helyiekkel élhettem át Spanyolország egyik legnagyobb vásárát, a Feria de Abrilt, amit áprilisban ünnepelnek. Hatalmas külvárosi területen kis “házakban” esznek, isznak és táncolnak hajnalig korhű kosztümökben. A másik nagy ünnep a Húsvét volt, amit felvonulásokkal, énekkel ünnepeltek.

Bátran kijelenthetem, hogy életemben nem utaztam ennyit. Az Erasmus Clubnak köszönhetően viszonylag alacsony áron eljuthattam Gibraltárra, Marokkóba, Andalúzia ismertebb városaiba, mint Córdoba, Granada, Ronda, Malaga, és a jó idő beköszöntével portugál strandokra is átutaztunk.

Nem szeretünk a kellemetlenebb, rosszabb érzésekről, élményekről beszélni de úgy gondolom, hogy megkell ezeket is említenem főleg egy ilyen hosszú és jelentős utazás alkalmával.

Nekem a legnehezebb a honvágy volt. Az első két hét során többször sírtam, rengeteget hívtam az otthoniakat telefonon, nehezen barátkoztam meg avval a gondolattal, hogy nincsenek itt, nem a megszokott környezetemben vagyok. A napirend és ritmus is teljesen más Spanyolországban, később csinálnak mindent, amihez én nem tudtam hozzászokni.  Egyedül intéztem a takarítástól kezdve a bevásárláson át az egyetemi teendőkig mindent, viszont, így rengeteget önállósodtam.

Pár hónap távlatából kicsit bánom, hogy szomorkodtam az első pár héten, hiszen ez egy vissza nem térő alkalom ,az ott eltöltött összes pillanatot értékelni kell.

Hálás vagyok mert csodás városban, csodás emberekkel tölthettem el egy szemesztert.

Hálás vagyok, hogy ilyen színvonalas oktatásban vehettem részt.

Hálás vagyok mert a családom kiutazott hozzám és életükben először Spanyolországban járhattak.

Köszönöm az Erasmus programnak, hogy lehetővé tette az egyik legnagyobb célkitűzésem.

Legyetek bátrak és ne hagyjátok ezt a lehetőséget elveszni!