Finnország

2018. őszi félévében vettem részt az Erasmus programon Finnországban, Turkuban, és életem legjobb 4 hónapját töltöttem ott. Sok helyre utaztam, sok új programban vettem részt és sok kultúrát megismertem. Tele élményekkel, új barátokkal és tapasztalatokkal tértem haza.

Az Erasmus kezdetén kisebb nehézségeket kell leküzdenie a jelentkezőnek, így a sok papírmunkát, valamint a kevés információból rájönni, hogy mit is várnak tőle, de ezután az egész könnyebb lesz. Legalábbis én kevesebb akadályba ütköztem Finnországban, mint itthon. Néhányan fenntartásokkal és félelmekkel érkezhetnek, hiszen a legtöbb jelentkező teljesen egyedül érkezik egy új országba, ahol egyedül kell boldogulnia. Tapasztalatból mondhatom, hogy nincs mitől félni. Én már korábban is jártam a Turkuban, szóval tudtam, hogy milyen is a város, de kijelöltek nekem egy tutort, aki kisegített akármiben, ha szükségem volt rá. Új barátságokat is gyorsan lehet kötni, hiszen mindenki, aki egy ilyen programra jelentkezik nyitott az új ismerősökre. Miután elfoglaltam a szobám a koleszben (neve Retrodorm), ami szállást adott 100-150 diáknak, egyből találkoztam másokkal, akik már az első este felhívtak az egyik emeletre kártyázni, ahol ismét találkoztam pár emberrel. T.i. a koleszben 5 emelet volt, mindegyiken 17 ember, és 2 ilyen épület volt (+ egy harmadik, de ott csak 10-20 ember lakott).

Ismeretségeket ilyen szinten gyorsan lehetett kötni, nálunk rengeteg programot is szerveztek, mind egyetemi szervek, így az ottani ESN vagy a CIA (Committee for International Affairs), de mi magunknak is szerveztünk a Retrodormban. Gyakran tartottunk „pre-drinkingeket”, általában mielőtt bementünk a városba valamelyik klubba, de én például ritkán mentem klubokba, de ezekre az összejövetelekre majdnem mindig. Továbbá az év során dinner party-kat is szerveztünk, így volt oktoberfestes, olasz, francia, spanyol, sushi és lángos dinner party is, amit utóbbit ketten magyarok szerveztünk. Mondjuk főleg a másik magyar, Bence érdeme volt a lángos. Ezek a party-k jók voltak mind a barátkozásra, valamint egy mási kultúra megismerésére is.

Mint mondtam az ESN is sok programot szervezett a cserediákoknak, így városi vetélkedőket, bulikat klubokban, de leginkább utazásokat. Lapföldre, Szent-Pétervárra, Tallinnba, Helsinkibe lehetett velük menni a megfelelő összegért. Én nem tudtam mindegyik utazáson részt venni, de nem is kellett hiszen mi magunk is meg tudtuk szervezni útjainkat. Tamperébe, Tallinnba és Stockholmba is így mentem, mindig egy nagyobb csoporttal, 10-20 fővel. Ezek alatt magunk néztünk utána a programoknak, foglaltuk le a szállást és döntöttünk, hogy mivel is töltsük időnket.

A legpozitívabb tényező a 4 hónapos ott tartózkodásom alatt a rengeteg emberrel való találkozás, és remek, életre szóló barátságok kötése volt. A világ minden tájáról találkoztam emberekkel, de a többség európai, és azon belül is német volt. A legjobb barátságokat a velem egy emeleten lévőkkel kötöttem, akik között franciák, belgák, görögök, németek, lengyelek stb. voltak. Mindamellett sokakkal találkoztam a szállásunkon kívül is, például két remek barátom Michał és Simon albérletben laktak, de így is sikeresen szereztek barátokat és vettek részt programokon. Nehéz leírni, hogy milyen jó is volt kint, és milyen mély barátságok születtek, de ez várható is, amikor 4 hónapot töltünk valahol, minden nap találkozva ugyanazokkal az emberekkel. Egyedül az elválás volt nehéz, de a búcsúzások során ígéreteket tettünk a másik meglátogatására. Így a jövőre nézve, ki akarok menni többek között Görögországba, Németországba és Lengyelországba, ahol legjobb erasmusos barátaim élnek.

A tanulásról röviden írnék. A kinti oktatás színvonalas és teljesíthető volt. Ott is hallottam nem túl jó tanárokról, de teljesíthetőek, sőt az itthoniakhoz képest könnyebbek is voltak a kurzusok. Az Erasmus során fontos a tanulás, de én az egész tapasztalatot és főleg az új ismeretségek, és új kultúrák megismerését emelném ki az Erasmus lényegének.

Mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a programot. Élményekkel tér haza, aki részt vesz rajta, és megváltoztatja az embert magát is. Önállóságra és nyitottságra tanítja az embert. Én személy szerint még mindig visszavágyok a többi erasmusos közegébe, és az ottani életbe, de tovább kell lépni, és megtalálni itthon is, ami kint olyan jó volt.