Szabó Nóra - Oulu

2018 nyara egy mérföldkő volt az életemben. Hatalmas tapasztalat, egy új ország, rengeteg élmény és egy új szerelem is volt ez a nyár. Hogy jött Finnország az életembe? Teljesen váratlanul...

A vizsgaidőszak előtt, már terveztem, hogy mindenképp külföldön szeretnék munkát vállalni, gyakorolhatnám az angolt, és egy kis munkatapasztalatot is gyűjthetnék. Mivel már egyetem előtt egy évet külföldön dolgoztam, mint au-pair, úgy döntöttem, hogy idén sem lesz ez másképp, au-pairkedni fogok. Egy au-pair munkákkal foglalkozó, webes felületen rengeteg szimpatikus családot láttam, de mindenképp Angliába vagy Olaszországba szerettem volna menni, míg egy szimpatikus finn anyuka levele fel nem keltette az érdeklődésem. Sok-sok levelezés után, mindketten szimpatikusak voltunk egymásnak, így úgy döntöttem irány Finnország, pontosabban Oulu.

Mikor megérkeztem az anyuka fogadott a reptéren. Amíg a buszt vártuk, megbeszéltük személyesen is a mindennapi feladataim. A legfontosabb feladatom természetesen az volt, hogy a kislányára, Liinura kellett vigyáznom,oviba vinnem és hoznom. Emellett minimális takarításra és főzésre is megkért. Viszont külön lakást biztosított számomra, szaunával. Teljesen megvolt a privát szférám. Havonta kaptam zsebpénzt, illetve biztosítva volt az étkezés, arra nem kellett pénzt költenem.

Az első napok a beilleszkedésről, a család megismeréséről és a hely felfedezéséről szóltak. Az anyuka nagyon segítőkész, kedves és türelmes volt. A kislány,Liinu is tündéri volt, az első pillanatban éreztem hogy jól kijövünk majd. Maga a város is elvarázsolt. Oulu az óceán partján fekvő város, eléggé szeles és júniusban, mikor megérkeztem, elégge hideg is volt (13 fok!!) Persze, a csodák mellett is akadtak nehézségek, nem is kevés. Elsősorban, hogy nyáron a Nap sosem megy le, így éjszaka is olyan világos volt, mintha délután 2 óra lenne, ez kissé megnehezítette az alvást. Aztán az időjárás....egész júniusban szeles, hideg, borult idő volt. Néha megfordult a fejemben, hogy országot váltok. Viszont nem ez volt számomra a legnagyobb probléma. Hanem az, hogy Finnország rettentően drága, olyannyira, hogy egy 1 literes ásványvíz 2,50 euro volt.

Minden kis nehézség ellenére, az oldalamon volt egy kedves finn srác, akit teljesen random ismertem meg. Jerének hívták. 2 hónapon át kocsikázott velem Finnország szebbnél szebb helyeire, sőt még Svédországig is elvitt. Megtapasztalhattam a kultúrát, az ételeket, megismerkedhettem a finn nyelvvel, ami mára egy kisebb szerelem lett az életemben. Elmondhatatlanul sokat tapasztaltam a 2 hónap alatt. Szimpatikussá vált a finn életstílus, az hogy nincs rohanás, stressz a mindennapokban. A finnek rendkívül tisztán tartják a környezetüket, tisztelik a természetet. Egy finn ember, precíz, lelkiismeretes, távolságtartó és időbe telik mire a bizalmába fogad. Viszont tartják a szavukat, pontosak, sosem késnek. Sértésnek veszik, ha késel, és udvariatlan, ha egy finn embert beszéd közben félbeszakítasz.

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Csizmeg Olivér - Turku

BTK néprajz

 

2018. őszi félévében vettem részt az Erasmus programon Finnországban, Turkuban, és életem legjobb 4 hónapját töltöttem ott. Sok helyre utaztam, sok új programban vettem részt és sok kultúrát megismertem. Tele élményekkel, új barátokkal és tapasztalatokkal tértem haza.

Az Erasmus kezdetén kisebb nehézségeket kell leküzdenie a jelentkezőnek, így a sok papírmunkát, valamint a kevés információból rájönni, hogy mit is várnak tőle, de ezután az egész könnyebb lesz. Legalábbis én kevesebb akadályba ütköztem Finnországban, mint itthon. Néhányan fenntartásokkal és félelmekkel érkezhetnek, hiszen a legtöbb jelentkező teljesen egyedül érkezik egy új országba, ahol egyedül kell boldogulnia. Tapasztalatból mondhatom, hogy nincs mitől félni. Én már korábban is jártam a Turkuban, szóval tudtam, hogy milyen is a város, de kijelöltek nekem egy tutort, aki kisegített akármiben, ha szükségem volt rá. Új barátságokat is gyorsan lehet kötni, hiszen mindenki, aki egy ilyen programra jelentkezik nyitott az új ismerősökre. Miután elfoglaltam a szobám a koleszben (neve Retrodorm), ami szállást adott 100-150 diáknak, egyből találkoztam másokkal, akik már az első este felhívtak az egyik emeletre kártyázni, ahol ismét találkoztam pár emberrel. T.i. a koleszben 5 emelet volt, mindegyiken 17 ember, és 2 ilyen épület volt (+ egy harmadik, de ott csak 10-20 ember lakott).

Ismeretségeket ilyen szinten gyorsan lehetett kötni, nálunk rengeteg programot is szerveztek, mind egyetemi szervek, így az ottani ESN vagy a CIA (Committee for International Affairs), de mi magunknak is szerveztünk a Retrodormban. Gyakran tartottunk „pre-drinkingeket”, általában mielőtt bementünk a városba valamelyik klubba, de én például ritkán mentem klubokba, de ezekre az összejövetelekre majdnem mindig. Továbbá az év során dinner party-kat is szerveztünk, így volt oktoberfestes, olasz, francia, spanyol, sushi és lángos dinner party is, amit utóbbit ketten magyarok szerveztünk. Mondjuk főleg a másik magyar, Bence érdeme volt a lángos. Ezek a party-k jók voltak mind a barátkozásra, valamint egy mási kultúra megismerésére is.

Mint mondtam az ESN is sok programot szervezett a cserediákoknak, így városi vetélkedőket, bulikat klubokban, de leginkább utazásokat. Lapföldre, Szent-Pétervárra, Tallinnba, Helsinkibe lehetett velük menni a megfelelő összegért. Én nem tudtam mindegyik utazáson részt venni, de nem is kellett hiszen mi magunk is meg tudtuk szervezni útjainkat. Tamperébe, Tallinnba és Stockholmba is így mentem, mindig egy nagyobb csoporttal, 10-20 fővel. Ezek alatt magunk néztünk utána a programoknak, foglaltuk le a szállást és döntöttünk, hogy mivel is töltsük időnket.

A legpozitívabb tényező a 4 hónapos ott tartózkodásom alatt a rengeteg emberrel való találkozás, és remek, életre szóló barátságok kötése volt. A világ minden tájáról találkoztam emberekkel, de a többség európai, és azon belül is német volt. A legjobb barátságokat a velem egy emeleten lévőkkel kötöttem, akik között franciák, belgák, görögök, németek, lengyelek stb. voltak. Mindamellett sokakkal találkoztam a szállásunkon kívül is, például két remek barátom Michał és Simon albérletben laktak, de így is sikeresen szereztek barátokat és vettek részt programokon. Nehéz leírni, hogy milyen jó is volt kint, és milyen mély barátságok születtek, de ez várható is, amikor 4 hónapot töltünk valahol, minden nap találkozva ugyanazokkal az emberekkel. Egyedül az elválás volt nehéz, de a búcsúzások során ígéreteket tettünk a másik meglátogatására. Így a jövőre nézve, ki akarok menni többek között Görögországba, Németországba és Lengyelországba, ahol legjobb erasmusos barátaim élnek.

A tanulásról röviden írnék. A kinti oktatás színvonalas és teljesíthető volt. Ott is hallottam nem túl jó tanárokról, de teljesíthetőek, sőt az itthoniakhoz képest könnyebbek is voltak a kurzusok. Az Erasmus során fontos a tanulás, de én az egész tapasztalatot és főleg az új ismeretségek, és új kultúrák megismerését emelném ki az Erasmus lényegének.

Mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a programot. Élményekkel tér haza, aki részt vesz rajta, és megváltoztatja az embert magát is. Önállóságra és nyitottságra tanítja az embert. Én személy szerint még mindig visszavágyok a többi erasmusos közegébe, és az ottani életbe, de tovább kell lépni, és megtalálni itthon is, ami kint olyan jó volt.